Önvizsgálati meditáció 8. szint

Chidakasha dhyana (meditáció a belső térre)

• Helyezkedjünk el padmászanában. A meditáció során lehetőleg végig maradjunk ugyanabban a helyzetben. A kéz legyen chin mudrában a térden vagy a combon.

• Zengessük 3-szor az om-ot.

• Az om vibáció megtisztítja a környezetünket. Megvéd minden síkon és területen, ahová tudatunkat kiterjesztjük. Az om védőköpenyt von lényünk köré, az om vezet és elkísér mindenhová. Mindezt tudatosítsuk, miközben az om-ot zengetjük.

• Érezzük, ahogy az om zengése előbb felszáll a manipura csakrától a szahasrára csakráig, majd a szahasrára csakrától fényáram formájában szétárad a testben, és végül betölti az egész teret.

• Az om zengetése után összpontosítsunk néhány percig a testünkre, legyünk tudatában jelenlétünknek a maga teljességében – testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Testünk eközben olyan mozdulatlan, akár egy szobor, annyi különbséggel, hogy élünk és lélegzünk.

• Azonosuljunk a személyes mantránkkal. A meditáció mantra nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. Mantrával viszont kreatív és élő, tartalommal telítődik. (Ha nincs személyre szóló mantránk lelki vezetőnktől, használjunk egy általánosan ismertet, mint az om, vagy az om so ham.) A mantra megtisztít és megnyugtat minden gondolatot, érzelmet, érzést, és védelmez az utunkon. Eltakarítja előlünk az akadályokat és erőt ad belső Valónknak, hogy az Isteni dimenzióba emelkedhessen.

• Érezzük, ahogy a légzés természetes módon átjárja testünket. Minden egyes lélegzetvétel összeköttetés a kozmosz és a testünk között, a tudat és az anyag között. Figyeljük, ahogy testünk a légzéssel összhangban kiterjed és összehúzódik.

• A lélegzetünk maga a prána, azaz az isteni energia. Legyünk tudatában az Isteni Önvaló prána formájában való jelenlétének. A prána egész testünket elárasztja – érezzük finom vibrációként a bőrünkön.

• Most merüljünk mélyen belső terünkbe, érezzük belső Valónkat. Összpontosítsunk arra a csakrára, amelyiket a legjobban érzékeljük – az ágjá csakrára, a vishuddhi csakrára, az anáhata csakrára vagy a manipura csakrára. Csitítsuk el egy időre intellektusunkat, elménket, és engedjük, hogy belső Valónk vezessen tovább. Teljesen hagyatkozzunk rá, bízzuk rá magunkat.

• A következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél időzzünk 3-4 percig.

  • A belső terünk tovább tágul. Végtelen, határtalan és időtlen. Engedjünk szabadon mindent, ne ragaszkodjunk bizonyos gondolatokhoz vagy érzésekhez.

  • Emeljük a tudatunkat más magasságokba, és hagyjuk, hogy belső Valónk vezessen tovább.

  • Most abba a környezetbe kerülünk, amelyet magunk előtt látunk.

  • Egy tó partján állunk, amely gyöngyszem módjára kéklik egy csodálatosan kies, érintetlen táj közepén. A vízen hófehér lótuszvirágok úsznak nagy, zöld levelekkel. A tó közepén, egy kis szigeten fehér márványtemplom áll. A kupolája mintha a víz fölött lebegő hatalmas lótuszbimbó lenne.

  • A parttól keskeny, már-már áttetsző alabástromhíd vezet a szentélyhez. Örömtől repeső szívvel, lassan a hídra lépünk, és elindulunk a templom felé. Könnyed, nesztelen léptekkel haladunk – helyenként a víz felett lebegünk vagy egyik lótuszlevélről a másikra libbenünk, majd ismét a sima alabástromot érezzük a lábunk alatt.

  • A ruházatunk fehér és tiszta, mint a lótusz, adományként csodálatos virágot viszünk az oltárra. Megérkezünk a szentély lépcsőjéhez. Körülöttünk minden csupa kék és fehér – az ég és a tó mélykék színben pompázik, a lótuszvirágok, a templom és mi magunk, tiszta fehérben.

  • Belépünk a templomba. Ez belső szentélyünk – a szellemi formánk temploma. Gyönyörű, lágy csengésűhang tölti be a teret, csupa dallam, csupa vibrálás körülöttünk minden.

  • A templom belsejében ragyogó fény ölel körül minket, amelyben felismerünk egy tündöklő alakot – a tulajdon átmánkat. Lelki szemünkkel megpillantjuk isteni Önvalónk fénylő alakját, és átnyújtjuk neki a lótuszvirágot.

  • Fény, erő, és béke tölti be az egész templomot. Letelepedünk meditálni az oltár elé. Hála, szeretet és odaadás költözik a szívünkbe, Isten áldásáért és kegyelméért imádkozunk.

  • Látjuk magunkat meditációban ülve, sugárzó fehér fényburokban. Mi magunk is szépen fénylünk, akár egy lótuszbimbó. Mélyedjünk el ebbe az alakba, merüljünk le a lótusz legbelsejébe. Kitárul előttünk a szívünk végtelen és mély tere – feloldódunk belső Valónkban.

  • Halljuk a saját Önvalónk hangját, amint közli velünk, hogy mi a feladatunk ebben a világban. Egyszeriben ráébredünk, kik vagyunk, s mi az életünk célja. Tegyük mélyen magunkévá ezt a felismerést és tudást, hogy az egész lényünkbe beivódjon. Tisztelettel, hálával és szeretettel hajoljunk meg isteni Önvalónk előtt.

  • Lassan hagyjuk el belső terünket. Ismét a szentélyben találjuk magunkat és tudatosítjuk a helyet és önmagunkat benne. Meghajlunk az oltár előtt, felállunk és elhagyjuk a templomot, ugyanolyan halk és könnyed léptekkel, mint ahogyan érkeztünk. Lemegyünk a lépcsőn, s átsuhanunk vagy átlibbenünk a hídon át a tópartra.

  • Az emlék élő marad bennünk. Mélyen a szívünkben hordozzuk a márványtemplom, az oltár és a szemünk előtt felragyogó alak képét. Bennünk nyílik az Önvaló tiszta, fehér lótuszvirága. Ezentúl bármerre is visz utunk, a szívünkben mindenhová magunkkal visszük a nekünk rendelt küldetést. Létünk, gondolataink, szavaink és tetteink úgy bontakoznak ki, mint belső lótuszvirágunk szirmai.

  • Ismét abban a helyiségben találjuk magunkat, amelyben a meditációt gyakoroljuk. Boldognak és tisztának érezzük magunkat, tökéletes belső békére és spirituális erőre tettünk szert. Érezzük Isten áldását, és adjunk Neki hálát, hogy egy ideig vele lehettünk.

  • A meditáció után zengessük el 3-szor az OM-ot, majd az alábbi mantrát:

    NĀHAM KARTĀ

    PRABHU DĪP KARTĀ

    MAHĀ PRABHU DĪP KARTĀ HĪ KEVALAM

    OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ

    Nem én vagyok, aki cselekszik.

    Prabhu Deep a cselekvő.

    Egyedül Mahaprabhu Deep a cselekvő.

    Om, béke, béke, béke.

• Dörzsöljük össze és tegyük az arcunkra a tenyerünket, melegítsük vele a szemünket, a szemhéjunkat és az arcizmainkat. Tegyük össze a tenyerünket, s szeretettel és hálával hajoljunk meg az Isteni Önvalónk előtt. Nyissuk ki a szemünket.

Nirguna dhyana (meditáció a forma nélkülin)

• Zengessük el 3-szor az om-ot.

• Az OM zengetése közben összpontosítsunk az OM-hangra. Érezzük az om rezgését a köldökünktől a fejünkig. A rezgés a fejünktől indulva egész testünket átjárja, és egyfajta védőköpenyt vont körénk. Érezzük ezt a védelmező burkot.

• A következő képek, gondolatok, érzések mindegyikénél időzzünk 3-4 percig.

  • Tudatosítsuk, hogy az Isteni Önvaló, az atma lakozik bennünk. Az átmánk az isteni fény egy szikrája, amely minden élőlényben benne van. Ahogy a mag a fa minden tulajdonságát hordozza, úgy az átmában is fellelhető a Legfelsőbb Önvaló valamennyi tulajdonsága. A Legfelsőbb Önvaló lényege a sat chit ananda: valóság (igazság), tudat és üdvvel teli boldogság. Ezek a tulajdonságok, amelyek mélyen a belső énünkben vannak.

  • Mondjuk magunkban: „Hadd legyek egy belső Önvalómmal”.

  • Nincs semmi összpontosítás, semmi képiesítés, semmi látomás. Szakadjunk el az intellektuális gondolatmenetektől, fogalmaktól és elképzelésektől. Úgyis egész nap le volt kötve a figyelmünk, szabadítsuk hát fel a belsőnket, és pihenjünk meg a Legfelsőbb Önvalóban.

  • Érezzük jelenlétünket tudatunk végtelen terében.

  • Maradjunk a puszta szemlélődésnél akkor is, ha érzelmek, gondolatok, képek bukkannak elő. Vegyük ezeket természetesnek; ne engedjük, hogy eltereljék a figyelmünket, vagy megzavarjanak. Egyszerűen tegyük le őket, ahogy este hazaérve levetjük ruháinkat. Először levetjük a kabátot, aztán a sálat, a pulóvert stb. … Ugyanígy szabaduljunk meg képzetektől, ítéletektől és belső érvektől.

  • Lazítsunk, legyünk egyszerűen boldogok. Ne képzelődjünk, csak érezzük a mély ellazultságot. Érezzük magunkat egészen szabadnak – szabadnak minden feladattól, felelősségtől és a kicsiny egónktól, annak összes tulajdonságával, vágyával, gondolatával és érzésével együtt. Tegyük Isten kezébe Önvalónkat. Az Ő akarata a mi akaratunk, az Ő kegyelme a mi kegyelmünk. Mi Őbenne vagyunk, és Ő mibennünk van.

  • Merüljünk mélyen a végtelenségbe, s érezzük a szabadságot és a békét. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, az Isteni Önvaló mindenhová elkísér. Töltsön el bennünket a boldogság és a szabadság érzése.

  • Képzeljünk el egy kalitkában fogva tartott galambot. Szeretettel a szívünkben nyissuk ki a kalitka ajtaját, és engedjük szabadon a madarat. Kövessük a tekintetünkkel, ahogy boldogan tovareppen az égi messzeségbe.

  • Ugyanígy szabadítsuk fel belső Valónkat. Hadd szálljon fel a fénybe, hogy aztán odafenn egyesüljön vele. Végtelenség és legfelsőbb valóság, illetve igazság – ez a valódi szabadság.

  • Érezzük és tudatosítsuk, ahogy energia- és fénynyalábok törnek elő belső terünk mélyéről, és környezetünk felé sugárzanak. Mérhetetlen boldogság tölti el a szívünket. Ráeszmélünk: az Isten maga a szeretet, és a szeretet maga az Isten.

  • Érezzünk boldogságot a szívünkben. Érezzük magunkat teljesen szabadnak, tisztának. Legyünk tudatában énünknek, egyidejűleg tudatosítsuk, hogy mindennel összeköttetésben vagyunk. Egyszerűen oldódjunk fel az átma rezgésében és fényében, az Isteni Önvalóban, vagyis a bennünk lakozó és belőlünk sugárzó isteni fényben és vibrálásban.

  • Érezzük az egységet saját Önvalónkkal, és merüljünk el egyre mélyebbre és mélyebbre belső terünkbe. A tudatunk kiterjed a végtelenbe, s megtapasztaljuk Istent és mindenütt jelen levő, mérhetetlen kegyelmét és erejét.

  • Térjünk vissza a testünkhöz, és mondjunk köszönetet, érezzünk hálát, hogy mindezt átélhettük. Hálával telve tudatosítsuk, hogy az átmánk az Isteni Önvaló része. Ismerjük fel, hogy a boldogság a szeretetből és az egységből fakad.

  • Kérjük Istent, adja meg azt a kegyelmet, hogy ez a boldogság napról napra növekedjék bennünk. Kérjük, hogy Ő rajtunk keresztül minden élőlényen segítsen, hogy megvalósított belső békénkből és boldogságunkból mindenki részesülhessen.

  • Érezzük jelenlétünket ebben a térben vagy szobában – testileg, lelkileg és szellemileg. A teret csodálatos fennkölt vibrálás és ragyogó, fénnyel teli erő tölti be, amely a belső valónkból árad ki.

  • Befejezésül 3-szor zengessük az om-ot és az alábbi mantrát:

    NĀHAM KARTĀ

    PRABHU DĪP KARTĀ

    MAHĀ PRABHU DĪP KARTĀ HĪ KEVALAM

    OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ

    Nem én vagyok, aki cselekszik.

    Prabhu Deep a cselekvő.

    Egyedül Mahaprabhu Deep a cselekvő.

    Om, béke, béke, béke.

• Dörzsöljük össze és tegyük az arcunkra tenyerünket, melegítsük vele a szemünket és az arcizmainkat. Hajoljuk meg hálával és tisztelettel az Isteni Önvaló előtt. Nyissuk ki a szemünket.